Story of my life

                                                 
                                 Story of my life

Sziasztok! Nem résszel jelentkezem jelenleg,de ugyebár ma jelent meg a SOML klipp és erről írok egy tömör véleményt.

Elsősorban is aki directioner biztos sírt és kirázta a hideg. Velem is megtörtént, néztem a klipp-et sírtam és minden egyes szónál egyre jobban rázott ki a hideg,de amikor megpillantottam Louist és  a nagyszüleit egyik pillanatban ott voltak másikban eltűntek  amikor körbenézett az hatott rám a legjobban,annál a résznél sírtam a legjobban. Ugyebár ha belegondolsz 20-25 év múlva a szüleid nem biztos, hogy veled lesznek és nagyon rossz érzés akár belegondolni is. De ha belegondolsz mindegy mióta vagy directioner, de a srácok megváltoztatták az életedet. És az legyen az eszedben, hogy nem kell szégyellned nincs miért. A legszürkébb napodon is képesek megmosolyogtatni a videó naplóik  a számaik vagy akármi más ami velük kapcsolatos. A lényeg, hogy szeresd őket úgy ahogy vannak és tartsunk össze. Ha belegondolsz hogy egy kisebb rajongói táborból most mekkora lett és ez csupán 3 év alatt. Elképesztő volt ez a videó és szerintem mindenki elgondolkozott a lényegén.  De a videó egyszerűen tökéletes és megunhatatlan.

Ennyi lett volna az én nyilatkozatom a videóról. Nézzétek,frissítsétek az oldalt. Döntsük meg a rekordot.

02. Chapter

A facebookon és az egyéb közösségi oldalakon is terjedt az utálkozás. Facebookon állapotokon jelöltek meg s ez az ‘‘öld meg magad értéktelen ribanc‘‘ szöveg mindenhol.  Nem akartam látni mit csinálnak mit írnak,egyszerűen nem bírtam tovább és inkább lementem és felhívtam az én drága bátyusomat. Bevallom már most hiányzik,de még messze van az,hogy hazajönne.

-Szia bátyus- suttotgtam bele a telefonba

-Szia Holly- szólt bele a báytám igen ittas hangon

-Chris,ittál?-kérdeztem aggódva

-Egy csöppet vagy két csöppet,de nem sokat drága kislány- szólt és a hangzavarból megitélve egy partyn volt.

-Najóó én leteszem. Sziaa- és letettem.

Úgy látszik már mindenki cserben hagy, még a bátyám is. Nem tudom elképzelni miért utálnak engem ennyire. Talán mert szűz vagyok? Vagy mert nem vagyok menő esetleg  azért mert nem vagyok kisminkelve ezerrel?? Fogalmam sincs miért teszik ezt velem. De ha el is érik, hogy elkövessek valami szörnyű dolgot arról ők nem is fognak tudni. Azt sem fogják sejteni, hogy hol mikor haltam meg,de még nem akarok erről ábrándozni.
 Edöntöttem magamban, hogy itt az idő arra, hogy lefeküdjek. A lehető legrosszabb emlékekkel merültem el az álmok világában.

Másnap reggel az ébresztőm ébresztett. Sajnos nincs kiért vagy miért felkelnem,de kötelességem. Nem lóghatok egyáltalán a suliból,mert  az életemben el akarok valamit érni. Amint elvégeztem a napi rutin feladataimat elindultam két egészséges lábamon a suliba. Nem kellett 10 perc és ott voltam. És a tömeg ott állt s néztek-néztek utálattal. Oda köszöntem és már  fel is mentem a termünkbe. Óriási szerencsém volt, csak egy átlagos stréber lány jött be aki köszönt. Leült és elővette a ki tudja milyen nagy könyvét. Najóó aki kedves azt én nem birom. Már nem azért,de nem akarok ilyen stréber fejű lányokkal esetleg fiúkkal barátkozni. Bár az utálatnál sokkal jobb lenne. Azt vettem már csak észre, hogy mindenki becsörtetett és becsengettek. Az órán nem dobáltak s nem szóltak be. Már kezdtem azt hinni, hogy a tegnapi nem törődésemmel leszálltak rólam. Kicsöngettek és amolyan ‘‘miért is ne‘‘ alapon az aulában leültem és elkezdtem zenét hallgatni. De ez a nyugalom nem tartott sokáig. Végzősök és az osztályombeliek álltak körül. Kitépték a füllhalgatót a fülemből és arréb rúgták a táskámat hogy hozzám férjenek.

-Te ribanc. Azt hiszed hagyjuk, hogy éld az életed? Hát tévedsz,úgy látom keményebb dolgokat kell bevezetnünk. Először is az aulába soha nem ülhetsz le! Világos?-kiabált az óriás. Én csak bólintottam, ő csak mondogatta a magáét, de már egy idő után elszakadt a cérna és nem bírtam tovább. Felálltam és elrohantam,mikor hagynak végre békén? Soha? Ha így folytatják elérik amit akarnak. Az órák a lehető leglassabban telhettek,de amikor vége lett olyan gyorsan rohantam el, mint még soha. Aztán a bejáratnál neki ütköztem valaminek vagyis inkább valakinek.

- Ööö.Bocs,csak sietek.-szólaltam meg zavaromban

-Semmi baj,de hova sietsz ennyire? Nem hiszem,hogy messzire mennél,de ha mégis elvihetlek. Időm mint a tenger.- mondta a fiú akibe beleütköztem.

- Tudod én  minél hamarabb szeretek kijutni a suliból,nem utoljára.-mondtam neki a legjobb kifogást

- És ezért elsőnek jössz ki? Nem gondolod, hogy átlátszó a sztorid?- fürkészett a göndörke

-Tudod nem kell neked magyarázkodnom, ezért inkább megyek is.Szerintem te is mehetnél inkább a barátnődhöz, én nem is rabolom tovább az időd,sziaa- mondtam és indultam volna el de visszalökött és elrángatott a sulitól a kocsija mögé.

- Először is, nincs barátnőm,másodszor nemrég költöztem ide,harmadszor  te vagy az a ribanc Holly?- röhögött fel

-Ide figyelj, hagyj békén,Holly vagyok és meg rohadhatsz a hülye kibaszott Range Roveredbe. Mehetsz is. Páá- és elrohantam

Hogy a szarba mer ribancnak hívni? Hisz azoknak a felcsináltoknak? Perszehogy a netről szedte, hogy ki vagyok. Honnan máshonnan tudta volna? Szóval aki az internetről tud rólam, értéktelen ribinek tart. Hát köszönöm szépen emberek. Amint hazaértem felmentem facebookra csak azért is és mit láttam? Anti Holly Parker oldal, Aztán Hate Holly Parker csoportok. A lényeg, hogy nem tudom mi a fenét kereshetett ott az a göndörke, lehet hogy a sulinkba fog járni? Őszintén nem érdekel, 1 utálóval több már mindegy az egész suli a halálomat akarja,de nem adom könnyen. Az lehet, hogy amire Chris visszajönne már régesrég halott leszek,de nem sűrűn érdekel. Nincs mi éltessen,de még nincs itt az ideje.

                                                       ***

Reggel Chris üzenete ébresztett, nem is érdekelt valójában, de mégis megnéztem mit írt ez az idióta bátyám.

                                                           ’’Bocsi a múltkoriért, csak haverokkal buliztunk és nem voltam magamnál

                                                                       Chris xx

Gondoltam, hogy tudta mit csinál és ezért bocsánatot kért. Szeret a bátyám szeret. Talán az egyetlen ember a Földön aki kiállna mellettem,de most nem tudhat a dolgokról,nem aggódhat kikapcsolódásra van szüksége. Amikor elindultam a suliba láttam elhaladni magam mellett egy Range Rovert és magamban imádkoztam, hogy ’’ ne a göndör legyen az kérlek ne’’. Viszont a sulihoz érve láttam az autót,de se az autóban se a suli előtt nem volt. Csak ne a suliba, nem akarom hogy egy ilyen menő gyerek is utálgasson engem. A suliba belépve minden szem rám szegeződött,de az igazgató volt az egyetlen aki felém tartott. Gondoltam az igazgató úr társaságában nem lenne illő engem fojtogatni. De csak ennyit mondott: ’’ az irodámba rögtön!!’’ És mivel én olyan rendes lány vagyok fogtam magam és még előtte  beértem az igazgatóiba és kivel találkozott a tekintetem?? Hát a hülye bunkó göndörrel. Az-az önelégült mosolya aggaszt, most úgy szétvertem volna a fogait, hogy lemossam azt a mosolyt az arcáról,de nem tehettem, nem az igazgatóiba és amúgy is épp az igazgató is belépett.

-Na akkor a tárgyra térek. Holly, ez a fiú ide fog járni a sulinkba sajnos egy másik osztályba,de ugyanúgy  10.-esek vagytok. Mr. Styles az imént mondta, hogy tegnap volt szerencséje veled összetalálkozni és mivel te neked az átlagod több mint jó ezért körbevezeted az iskolánkban az urat. Megérttük egymást?- magyarázta.
Először is mi az hogy ide fog járni, meg hogy összetalálkozott velem?Mit képzel magáról ez a bunkó állat? Az eszem megáll.

-De igazgató úr. Én nem kedvelem az iskola diákjait, nem lehetne esetleg egy könyvmoj osztálytársam?- sokkal jobb lett volna ha nem is jövök fel.

- Ms. Parker, a kitűnő átlaggal rendelkező osztálytársai nem ismerik Mr. Styles-t és ön az egyetlen aki ismeri. Szerintem indulhatnak is és Holly jó lenne ha legalább egy valakivel jóban lenne.- mondta az igazgató úr és ki is lökött minket. 
Méghogy én ismerem? Csak belébotlottam tegnap és leribancozott. Szóval egyáltalán nem ismerem.
Már javában folytak az órák. Én mindent megmutattam neki s ezután mit sem törődve ott hagytam őt,de utánam jött.

- Ez az iskola mind szép és jó,de miért kaptad fel a vizet tegnap ribike?-szólalt fel

- Ne próbálj leribancozni te mocsok állat. Ha azt akarod, hogy szóba álljak veled abba hagyod és már mondtam, hogy megrohadhatsz a Range Roveredbe!! Világos? És ha mindent láttál visszamennék az óráimra.-mondtam,  de az a rohadék visszahúzott.

-Nem menekülsz és amúgy is minek akarnál oda visszamenni ahol csak oltanak és dobálnak?-kérdezte

-Figyelj,az én dolgom. Ha most egy lépést jobbra teszek az osztályom felé az-az én dolgom lesz és nem a tied. Felfogtad azzal a megenyhült agyaddal? És vedd le a mocskos kezed rólam!!- kiabáltam

Hmm…tetszik ha dühös vagy. És amúgy én kaptam igazolást és szerintem te is. Használd ki! Menj haza és élvezd a szabadságot. De egy dolgot jegyezz meg, tőlem nem menekülsz semmilyen szempontból,de nekem is vannak még elintéznivalóim szóval szia drága Holly. –köszönt el.

-A nevedet azért megtudhatnám?-kérdeztem

-Persze,Harry na szia drága.-mondta lazán Harry

Fura, hogy ma nem kell kibírnom a sulit. De talán így jobb is,hazaballagtam amire hazaértem korgott a gyomrom. Pár napja nem ettem és szükségem volt ételre,szerencsémre a bátyám megtöltötte a hűtőt mindenfélével,amíg megettem a fagyasztott csirkét belekukkantottam a hírekbe és facebookon is láttam pár dolgot. Kiírások mint például ilyen: ’’ Holly lóg a suliból, hogy ne kelljen elviselnie minket. Na várjál holnap megkapod,igazán megkapod ribanc’’ Köszönöm,hogy megkapom már ennél mi lehet rosszabb? Ők ölnek meg? Komolyan már az se tudna fájni,de ők tudják. Nem sűrűn érdekel, mit fognak csinálni. Tumblr-re feltöltöttem a csodás hangulatképeimet,általában elvagyok ezzel egy darabig. Arra lettem figyelmes,hogy egy üzenetet kaptam: ’’ Szia,remélem nem ijesztettelek el,sajnálom. Tudod inkább hagyjuk az egészet. Holnap látlak. Szia. Harry xx’’ 
Hát jó ha te mondod, nem érdekel még, bár sokat kattog Harryn az agyam. Nagyon sötét körülötte minden, ha a suli megtudná a szüleim halálát avval kritizálnának. Az a lényeg, hogy legyen mivel, a gondolataim eléggé elkalandoztak és már este 9-kor vettem észre, hogy le kéne feküdnöm.

A zuhany alatt elkalandoztak a gondolataim: de főleg egy személyen Mr. Styles-on. Valahogy nem érzem azt, hogy úgy utálna mint mások,de ez holnap kiderül. A zuhanyból kilépve észrevettem, hogy rezeg a telefonom, üzenet valakitől. Mit akarhat tőlem még mindig? Szálljon már le rólam, ha egyszer utál.

01. Chapter

                                                                 
   
                                                               

       

      Sziasztok a nevem Holly Parker. 16 éves vagyok. Ausztráliában születtem,viszont a bátyámmal Los Angelesbe költöztünk. Amikor kisebb voltam a lehető legjobban éreztem magam és imádtam itt élni ,de most inkább azt kívánom bár ne lennék itt, ebben az időben, ebben a helyzetben.

              

                                                                 ***

  Holnap suli és már 10.-be megyek, az előző év szörnyű volt. A suliban bántanak,utálnak, élvezik ha boldogtalan vagyok és hasonlók. Ma már nem is tudom, hogy vannak-e barátaim. De a bátyám azt tanácsolta, hogy ne foglalkozzak vele. De ha minden nap az arcomba kiabálják, hogy: ribanc s szinonimái, vesztes,haszontalan, meleg,csúnya,roncs,értéktelen,kövér,ostoba.

 Szóval ezért utálom a sulit, vagyis inkább az ott tartózkodó diákokat. Nincs nekem ott senki és lassan a városban sem lesz. A bátyám nem enged vissza,de én vissza akarok menni...haza. Voltak napok amiket nem akartam túl élni, de mégis sikerült. Nem vagdostam magam,nem akasztottam fel magam,nem gyógyszereztem be magam,nem ugrottam le sehonnan, mert tudtam, hogy a bátyám szeret és vigyázna rám, ha lenne rám ideje.

Ha visszaemlékszek akár egy napra beleborzongok. Életem legrosszabb évét éltem állt. Nem tudom melyik hónap,nap,óra,perc lehetett a legrosszabb,de egy napra még máig tisztán emlékszek.

Visszaemlékezés: 

   Aznap épp hogy beestem a suliba. Az 1. órától fogva éreztették velem utálatukat és hogy észrevegyem dobáltak papírfecnikkel s mindenféle eszközökkel. A szünetekben már megszoktam, hogy az osztályt el kell hagynom mivel, ha ezt nem teszem meg akkor megint kezdik és mivel nem vagyok a suliban az a kedvenc lány akit lehet rángatni ide-oda, az aula egyik elrejtettebb zugába megyek. Ide soha nem jön senki, elbújhatok akárki elől. Magamba roskadva próbáltam összeszedni magam és kiléptem a ’’zugomból’’. A folyosón láttam az osztálytársaimat és ennek következtében elsiettem a mosdóba. Szerencsém volt épp becsengettek és csak pár lány volt itt. Persze a tanár késett, így szerencsém volt és utánam jött csak be. A dobálást folytatták és szavakat írtak rá: kurva, vesztes, meleg, kövér, csúnya, értéktelen. Persze csak 5 személytől származtak ezek a papírfecnik,de nem törődtem velük. Amikor hátranéztem az egyik dobálóra kicsengettek. Úgy döntöttem a szünetemet a mosdóba töltöm. A szünet felénél bejöttek az iskola menői, akik csakis azért menők, mert felcsinálták már őket kitudja hányszor.

       -Holly, Drága Holly. Attól hogy a mosdóba menekülve sírdogálsz még ugyanaz az a ribanc maradsz.. Csak nézz magadra!! Csúnya,kövér,értéktelen száraz kurva!! - mondta az egyik: Elena. Ő az egyik legbeképzeltebb és úgy használja a ’’kurva’’ szó jelentését, hogy nem is tudja mit jelent, mert annyira szőke. És úgy ribancoz le másokat miközben ő az.

Viszont én csak álltam és próbáltam tűrni az egészet. Tudtam, hogy valamikor vége lesz ennek az egésznek és abba hagyják megunnak és keresnek egy másik alanyt akit utálnak és mások ellen fordítanak.

        -Ja meg tudod arra törekedik az egész suli, hogy megöld magad. De én még egy vágást se láttam rajtad. De be is gyógyszerezheted magad. Segíthetünk.- mosolygott a másik: Miranda. Ő az aki télleg egy hülye. Olyanokat terjeszt másokról ami nem igaz.

  Nem tudtam mit mondani,gyenge voltam. És nem akartam veszekedni, így inkább elhagytam a mosdót. Amikor kiléptem minden szem rám irányult. Mindenki szánalmasnak tarthatott, ha igaz volt amiket mondtak. Felfelé tartottam,amikor egy csomó végzős lépett ki az egyik teremből. Már a fél suli ott volt a aulában és én épp ott voltam és sorban kiabálták. ÖLD MEG MAGAD,NEM SZERET SENKI!

Visszaemlékezés vége:

Szóval van okom félni a tanév miatt. Csak remélni tudom, hogy a helyzetem jobb lesz. Ja és mellesleg ma este megy el a bátyám Miami-ba. Csak azt nem értem miért kell ennyit dolgoznia csak egy házat kell fizetnie nem kettőt...

                                                         ***

          - Holly,Holly! Gyere le beszélnünk kell!- kiáltott fel a bátyám.

           - Chris,mi van már megint??- kiáltottam le.

           - Most el kell mennem 2 hónapra Miami-ba dolgozni.Rendben leszel? Mert az előző év szerint nem hagynálak magadra,de muszáj.- sajnálkozott Chris

           - Megleszek. Azt hiszem,de ha mégsem, akkor visszamehetek anyáékhoz?- könyörögtem a bátyámnak.

           - Az szó szerint lehetetlen,itt maradsz.- kiabált rám Chris

           -  De miért? Nagyon jó gyerekkorunk volt ott.Ugye nem történt v-velük s-semmi?- dadogtam

A bátyám csendben maradt, láttam rajta hogy nem akar válaszolni,de kötelessége volt. Ha nem válaszolt volna biztos nem engedem el addig.

           - Drága Holly!Hogyan mondjam el ezt?- húzott az ölébe a bátyám.

           -  Csak mond el!! Szükségem van arra, hogy őszinte légy velem,mert mostanság már csak tényleg 1-2 barátom van.

           - Jó-jó Holly!Csak nyugodj meg!!És ne sírj majd kérlek.Tudod amikor ide költöztünk,oka volt a dolognak. Azt mondtam neked, hogy anyáék elmentek, Európába. Ez igaz is volt csak úgy 5 éve meghaltak. Egy autóbalesetben. Azt hiszem,hogy Finnországban. Sajnálom,de én ezt nem tudtam elmondani,inkább megvédtelek és nem mondtam neked semmit. - mesélte zaklatottan a bátyám.

Nem tudtam elfogadni hogy anyáék 5 éve halottak és senki nem szólt róla. Most mondanám azt,hogy utállak Chris,mert nem mondtad el,de nem mondom.

     - Mért nem mondtad el? Mert 11 voltam és törékeny? Vagy tavaly túl sokszor ribancoztak le? Azért nem? Vagy miért? - kérdeztem idegesen

     - Holly, örülnék ha lenyugodnál. Azért nem mondtam el, mert nem akartam hogy szenvedj!- mondta Chris magához szorítva próbált lenyugtatni.

      - Rendben van. Már nem tudok mit tenni. Tudod mit? Menj Miami-ba jobb lesz egy pici távollét neked. De még egy kérdés. Ausztráliába a házunkkal mi lett?- kérdeztem

      - Azt is fizetem. Ezért dolgozok ennyit. Azt is ki kell fizetni. De lassan mennem kell. - mondta Chris

      -  Értem, szinte mindent. Nehéz, de elfogadom, hiányozni fogsz. - megöleltem és felballagtam a szobámba.

A szobámba maradtam a gondolataimmal egyedül. Bekapcsoltam a gépem és várt 2 üzenet.

     Szia ribi! Holnap megkapod amit megérdemelsz! - Ana

   

Komolyan én már nem félek ezektől a ''menőktől'', vagy lehet hogy mégis,de most nem érdekel.

 A másik üzenet:

       Szia értéktelen ribanc! Remélem szarul telt a nyarad :D Holnap találkozunk, úgy lehordunk a sárga földig, mint még SOHA!! Puszil Miranda és Lily :)

Azért se válaszoltam nekik. Nem fogom nekik megadni azt az örömöt. Egyszer megbánják, hogy bántottak, megfélelmítettek. Azonnal lecsuktam a gépet. Lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Később pedig elnyomott az álom.

  És eljött a nap. Amikor megszólalt az ébresztő hányingerem lett. Egy testvéri ölelésre lett volna szükségem,de ezt nem kaphattam meg. Megreggeliztem és utána elrendeztem a dolgaim és elindultam a suliba.

A barátnőm írt, hogy lemondja a programunkat. Lefogadom, hogy a suliba terjesztett pletykák miatt.Terjesztenek rólam mindent: mint például: kurva,lefeküdtem ezzel-azzal.

És megérkeztem. A sulihoz, amit utálok teljes szívemből. Rögtön megláttam a ''menő 3-ast''

Felfutottam az osztályba és leültem. Várnom sem kellett és a fél suli ott teremt a padomnál.

Megszólalt valami nagy darab:  - Mit képzelsz magadról kurva? Csak úgy feltolod a segged köszönés nélkül? Ekkora büdös ribancot nem ért a FÖLD!!

             - Na szólalj már meg... Vagy túl sok embertől kaptál pénzt az éjszaka?- mondta az egyik nagyképű talán Travis lehetett a neve.

              - Nem érdekeltek, hagyjatok békén – a lehető leghalkabban mondtam, de mindenki hallotta. 

              - Tönkreteszlek ha belehalok is, te vagy az iskola szégyene.Tűnj el innen-kiabált Elena

Kifutottam és bementem a mosdóba, szorongtam. Leestem a padlóra szörnyű érzés volt, de még mindig bírom. Nem fogom magam megölni, megmostam az arcom és kimentem az ajtón.

Szembetaláltam magam egy helyes sráccal aki rohant be egy osztályba. Azt hiszem ő nem volt ott. De ki tudja lehet ő is ott volt.

                                                                 ***

 Visszamentem az osztályba és megkezdődött az osztályfőnöki óra. Egész órán rosszul éreztem magam. Szorongtam, hányingerem volt. Dobáltak cetlikkel mint mindig. Alig vártam, hogy hazamenjek. Szerencsére ma csak 3 óránk volt, de olyan lassan csengettek ki az órákról. Megvártam míg mindenki kiment és utána összepakoltam és kimentem amikor kiléptem a suli elé.

Kint állt a fél suli és amikor kiléptem körülvettek. Odajött mellém egy nagydarab fiú és lelökött a földre aztán mindenki belém rúgott. Vagy százan biztos, ha nem többen. Nagyon rosszul voltam,hányinger kerülgetett. Az érzés szörnyű volt. Talán az életemben ilyen fizikai fájdalmat nem okoztak nekem és nem tapasztaltam.

Amikor kijött még egy csapat akkor elhúztak a többiek. És ott volt a barátnőm, aki mindig mellettem volt, de most nem úgy látszott. A mellette lévő csaj segített fel. Ha ő nem teszi meg én lehet ott halok meg, bár nem bántam volna. 

               - Jól vagy?-kérdezte a lány

               - Igen, de Abby miért nem kerestél fel?- kérdeztem a barátnőmtől

               - Figyu, tudod a dolgok megváltoztak. Nem olyan mint régen. Te más lettél, ahogyan én is.- suttogta Abby

               - Csak te változtál, én nem. Ribancnak tartasz? Rendben, tudod annyira szánalmas vagy, hogy másoknak hiszel, na mentem. -mondtam és felálltam s elmentem.

Már majdnem mindenki utál talán a családom, vagyis a bátyám nem. Nem foglalkozok velük,talán egyszer rájönnek, hogy ki a ribanc valójában.  Amint hazaértem felugrottam facebook-ra,tumblr-ra és amit láttam az hihetetlen volt.