02. Chapter

A facebookon és az egyéb közösségi oldalakon is terjedt az utálkozás. Facebookon állapotokon jelöltek meg s ez az ‘‘öld meg magad értéktelen ribanc‘‘ szöveg mindenhol.  Nem akartam látni mit csinálnak mit írnak,egyszerűen nem bírtam tovább és inkább lementem és felhívtam az én drága bátyusomat. Bevallom már most hiányzik,de még messze van az,hogy hazajönne.

-Szia bátyus- suttotgtam bele a telefonba

-Szia Holly- szólt bele a báytám igen ittas hangon

-Chris,ittál?-kérdeztem aggódva

-Egy csöppet vagy két csöppet,de nem sokat drága kislány- szólt és a hangzavarból megitélve egy partyn volt.

-Najóó én leteszem. Sziaa- és letettem.

Úgy látszik már mindenki cserben hagy, még a bátyám is. Nem tudom elképzelni miért utálnak engem ennyire. Talán mert szűz vagyok? Vagy mert nem vagyok menő esetleg  azért mert nem vagyok kisminkelve ezerrel?? Fogalmam sincs miért teszik ezt velem. De ha el is érik, hogy elkövessek valami szörnyű dolgot arról ők nem is fognak tudni. Azt sem fogják sejteni, hogy hol mikor haltam meg,de még nem akarok erről ábrándozni.
 Edöntöttem magamban, hogy itt az idő arra, hogy lefeküdjek. A lehető legrosszabb emlékekkel merültem el az álmok világában.

Másnap reggel az ébresztőm ébresztett. Sajnos nincs kiért vagy miért felkelnem,de kötelességem. Nem lóghatok egyáltalán a suliból,mert  az életemben el akarok valamit érni. Amint elvégeztem a napi rutin feladataimat elindultam két egészséges lábamon a suliba. Nem kellett 10 perc és ott voltam. És a tömeg ott állt s néztek-néztek utálattal. Oda köszöntem és már  fel is mentem a termünkbe. Óriási szerencsém volt, csak egy átlagos stréber lány jött be aki köszönt. Leült és elővette a ki tudja milyen nagy könyvét. Najóó aki kedves azt én nem birom. Már nem azért,de nem akarok ilyen stréber fejű lányokkal esetleg fiúkkal barátkozni. Bár az utálatnál sokkal jobb lenne. Azt vettem már csak észre, hogy mindenki becsörtetett és becsengettek. Az órán nem dobáltak s nem szóltak be. Már kezdtem azt hinni, hogy a tegnapi nem törődésemmel leszálltak rólam. Kicsöngettek és amolyan ‘‘miért is ne‘‘ alapon az aulában leültem és elkezdtem zenét hallgatni. De ez a nyugalom nem tartott sokáig. Végzősök és az osztályombeliek álltak körül. Kitépték a füllhalgatót a fülemből és arréb rúgták a táskámat hogy hozzám férjenek.

-Te ribanc. Azt hiszed hagyjuk, hogy éld az életed? Hát tévedsz,úgy látom keményebb dolgokat kell bevezetnünk. Először is az aulába soha nem ülhetsz le! Világos?-kiabált az óriás. Én csak bólintottam, ő csak mondogatta a magáét, de már egy idő után elszakadt a cérna és nem bírtam tovább. Felálltam és elrohantam,mikor hagynak végre békén? Soha? Ha így folytatják elérik amit akarnak. Az órák a lehető leglassabban telhettek,de amikor vége lett olyan gyorsan rohantam el, mint még soha. Aztán a bejáratnál neki ütköztem valaminek vagyis inkább valakinek.

- Ööö.Bocs,csak sietek.-szólaltam meg zavaromban

-Semmi baj,de hova sietsz ennyire? Nem hiszem,hogy messzire mennél,de ha mégis elvihetlek. Időm mint a tenger.- mondta a fiú akibe beleütköztem.

- Tudod én  minél hamarabb szeretek kijutni a suliból,nem utoljára.-mondtam neki a legjobb kifogást

- És ezért elsőnek jössz ki? Nem gondolod, hogy átlátszó a sztorid?- fürkészett a göndörke

-Tudod nem kell neked magyarázkodnom, ezért inkább megyek is.Szerintem te is mehetnél inkább a barátnődhöz, én nem is rabolom tovább az időd,sziaa- mondtam és indultam volna el de visszalökött és elrángatott a sulitól a kocsija mögé.

- Először is, nincs barátnőm,másodszor nemrég költöztem ide,harmadszor  te vagy az a ribanc Holly?- röhögött fel

-Ide figyelj, hagyj békén,Holly vagyok és meg rohadhatsz a hülye kibaszott Range Roveredbe. Mehetsz is. Páá- és elrohantam

Hogy a szarba mer ribancnak hívni? Hisz azoknak a felcsináltoknak? Perszehogy a netről szedte, hogy ki vagyok. Honnan máshonnan tudta volna? Szóval aki az internetről tud rólam, értéktelen ribinek tart. Hát köszönöm szépen emberek. Amint hazaértem felmentem facebookra csak azért is és mit láttam? Anti Holly Parker oldal, Aztán Hate Holly Parker csoportok. A lényeg, hogy nem tudom mi a fenét kereshetett ott az a göndörke, lehet hogy a sulinkba fog járni? Őszintén nem érdekel, 1 utálóval több már mindegy az egész suli a halálomat akarja,de nem adom könnyen. Az lehet, hogy amire Chris visszajönne már régesrég halott leszek,de nem sűrűn érdekel. Nincs mi éltessen,de még nincs itt az ideje.

                                                       ***

Reggel Chris üzenete ébresztett, nem is érdekelt valójában, de mégis megnéztem mit írt ez az idióta bátyám.

                                                           ’’Bocsi a múltkoriért, csak haverokkal buliztunk és nem voltam magamnál

                                                                       Chris xx

Gondoltam, hogy tudta mit csinál és ezért bocsánatot kért. Szeret a bátyám szeret. Talán az egyetlen ember a Földön aki kiállna mellettem,de most nem tudhat a dolgokról,nem aggódhat kikapcsolódásra van szüksége. Amikor elindultam a suliba láttam elhaladni magam mellett egy Range Rovert és magamban imádkoztam, hogy ’’ ne a göndör legyen az kérlek ne’’. Viszont a sulihoz érve láttam az autót,de se az autóban se a suli előtt nem volt. Csak ne a suliba, nem akarom hogy egy ilyen menő gyerek is utálgasson engem. A suliba belépve minden szem rám szegeződött,de az igazgató volt az egyetlen aki felém tartott. Gondoltam az igazgató úr társaságában nem lenne illő engem fojtogatni. De csak ennyit mondott: ’’ az irodámba rögtön!!’’ És mivel én olyan rendes lány vagyok fogtam magam és még előtte  beértem az igazgatóiba és kivel találkozott a tekintetem?? Hát a hülye bunkó göndörrel. Az-az önelégült mosolya aggaszt, most úgy szétvertem volna a fogait, hogy lemossam azt a mosolyt az arcáról,de nem tehettem, nem az igazgatóiba és amúgy is épp az igazgató is belépett.

-Na akkor a tárgyra térek. Holly, ez a fiú ide fog járni a sulinkba sajnos egy másik osztályba,de ugyanúgy  10.-esek vagytok. Mr. Styles az imént mondta, hogy tegnap volt szerencséje veled összetalálkozni és mivel te neked az átlagod több mint jó ezért körbevezeted az iskolánkban az urat. Megérttük egymást?- magyarázta.
Először is mi az hogy ide fog járni, meg hogy összetalálkozott velem?Mit képzel magáról ez a bunkó állat? Az eszem megáll.

-De igazgató úr. Én nem kedvelem az iskola diákjait, nem lehetne esetleg egy könyvmoj osztálytársam?- sokkal jobb lett volna ha nem is jövök fel.

- Ms. Parker, a kitűnő átlaggal rendelkező osztálytársai nem ismerik Mr. Styles-t és ön az egyetlen aki ismeri. Szerintem indulhatnak is és Holly jó lenne ha legalább egy valakivel jóban lenne.- mondta az igazgató úr és ki is lökött minket. 
Méghogy én ismerem? Csak belébotlottam tegnap és leribancozott. Szóval egyáltalán nem ismerem.
Már javában folytak az órák. Én mindent megmutattam neki s ezután mit sem törődve ott hagytam őt,de utánam jött.

- Ez az iskola mind szép és jó,de miért kaptad fel a vizet tegnap ribike?-szólalt fel

- Ne próbálj leribancozni te mocsok állat. Ha azt akarod, hogy szóba álljak veled abba hagyod és már mondtam, hogy megrohadhatsz a Range Roveredbe!! Világos? És ha mindent láttál visszamennék az óráimra.-mondtam,  de az a rohadék visszahúzott.

-Nem menekülsz és amúgy is minek akarnál oda visszamenni ahol csak oltanak és dobálnak?-kérdezte

-Figyelj,az én dolgom. Ha most egy lépést jobbra teszek az osztályom felé az-az én dolgom lesz és nem a tied. Felfogtad azzal a megenyhült agyaddal? És vedd le a mocskos kezed rólam!!- kiabáltam

Hmm…tetszik ha dühös vagy. És amúgy én kaptam igazolást és szerintem te is. Használd ki! Menj haza és élvezd a szabadságot. De egy dolgot jegyezz meg, tőlem nem menekülsz semmilyen szempontból,de nekem is vannak még elintéznivalóim szóval szia drága Holly. –köszönt el.

-A nevedet azért megtudhatnám?-kérdeztem

-Persze,Harry na szia drága.-mondta lazán Harry

Fura, hogy ma nem kell kibírnom a sulit. De talán így jobb is,hazaballagtam amire hazaértem korgott a gyomrom. Pár napja nem ettem és szükségem volt ételre,szerencsémre a bátyám megtöltötte a hűtőt mindenfélével,amíg megettem a fagyasztott csirkét belekukkantottam a hírekbe és facebookon is láttam pár dolgot. Kiírások mint például ilyen: ’’ Holly lóg a suliból, hogy ne kelljen elviselnie minket. Na várjál holnap megkapod,igazán megkapod ribanc’’ Köszönöm,hogy megkapom már ennél mi lehet rosszabb? Ők ölnek meg? Komolyan már az se tudna fájni,de ők tudják. Nem sűrűn érdekel, mit fognak csinálni. Tumblr-re feltöltöttem a csodás hangulatképeimet,általában elvagyok ezzel egy darabig. Arra lettem figyelmes,hogy egy üzenetet kaptam: ’’ Szia,remélem nem ijesztettelek el,sajnálom. Tudod inkább hagyjuk az egészet. Holnap látlak. Szia. Harry xx’’ 
Hát jó ha te mondod, nem érdekel még, bár sokat kattog Harryn az agyam. Nagyon sötét körülötte minden, ha a suli megtudná a szüleim halálát avval kritizálnának. Az a lényeg, hogy legyen mivel, a gondolataim eléggé elkalandoztak és már este 9-kor vettem észre, hogy le kéne feküdnöm.

A zuhany alatt elkalandoztak a gondolataim: de főleg egy személyen Mr. Styles-on. Valahogy nem érzem azt, hogy úgy utálna mint mások,de ez holnap kiderül. A zuhanyból kilépve észrevettem, hogy rezeg a telefonom, üzenet valakitől. Mit akarhat tőlem még mindig? Szálljon már le rólam, ha egyszer utál.